A tavalyi tanulmánymodell után idén máris készterméket mutatott be az egykor tengeri kronométereiről ismert márka. Az Ulysse Nardin Freak Vision csak néhány újítást vett át, de így is jelentős előrelépés.
Ha esetleg nem lennénk tisztában vele, gyorsan szögezzük le, hogy a Freak az óraiparban egyet jelent a forradalmi innovációval. Nem csupán provokálnak a Freakkel, hanem a legtöbb esetben tényleges és érdemi fejlesztésekkel is jelentkeznek. A legelső, 2001-es Freak akkora hatással volt az óraiparra, hogy újításait a legnagyobbak (így a Patek Philippe is) mindössze néhány év elteltével követettek. Természetesen a szilícium óraipari bevezetéséről van szó.
Egymás mellett a Freak Vision és az Innovision 2
Tizenhét évvel az első Freak után a szilícium lassan ugyanolyan anyagnak számít, mint a réz, az acél vagy a különböző nemesfémek. A Freak persze ült babérjain, ám az újabb modellekkel csak szép lassan, lépésről, lépésre haladtak. Egészen 2017-ig. A tavaly bemutatott Innovision 2 tanulmányóra ugyan nem viseli a Freak nevet, de aki ránéz, annak egyértelmű, hogy egy Freakről van szó. Összesen tíz szabadalmat nyújtottak be, és ebből a tízből idén kettő szivárgott át a Freak Visionbe.
Az egyik a felhúzás. A Freak ugyanis egész idáig kézi felhúzású volt. Koronát persze ne keressünk, az órát felhúzni a hátlap forgatásával lehetett, a mutatók beállítására pedig a lünetta szolgált. A Freak Vision hátlapja is megőrizte ezt a képességet, de ritkán fogjuk használni, mivel automata felhúzású. Persze az automata felhúzás hagyományos módja (rotor) itt szóba sem jöhetett. Az Innovision 2-től örökölt újfajta felhúzás Grinder Automatic Winding Systemre névre hallgat, és legalább kétszer hatékonyabb, mint a hagyományos, rotorral történő felhúzás.
Ahogy minden Freaknél megszoktuk, a kör alakú rugóház az óra közepén helyezkedik el. Ehhez kapcsolódik négy, egymáshoz képest derékszögben elhelyezett kar, amelyek tehetetlenségi energiát közvetítenek, és felhúzzák a rugót. Mind a négy kar másik vége ugyanahhoz az egy, a sík bármely irányába kitérni képes lemezhez csatlakozik. Ha karunkat mozgatjuk, ennek a lemeznek a tehetetlenségéből adódó elmozdulás látja el energiával a rugót (amit az említett négy kar közvetít). A hatékonyságot a lemez élére ültetett, annak teljes kerületét bejárni képes tömeg is növeli, így többé-kevésbé mégiscsak van rotorja az órának. A lemezt kiindulási, avagy központi állapotába a négy kar téríti vissza. Ezek ugyanis szilíciumból készültek és miután húztak a rugón, rugalmasságuk miatt a lemezt kiindulási állapotába kényszerítik visszatérni.
Szilícium ameddig a szem ellát
Egy újabb újítás a billegő. Természetesen szilícium az anyaga, és természetesen nem a szokásos külsejű. A kiegyenlítőcsavarok helyét rögzített nikkel súlyok vették át, ezzel is könnyebbé téve a billegőt. Mivel szinte minden billegő légörvényeket gerjeszt a tokon belül, különösen a modern lengésszámúak (óránként 28800 féllengés, vagy több) érdemes tenni valamit ellene. Az Ulysse Nardin Freak Vision billegője ezért kapott légterelőket. Ezek feladata az örvények csökkentése, legyen bármilyen térbeli helyzetben is a billegő. Ezzel ugyanis közel egyenletessé tehető a billegő lengése, azaz növelhető az óra pontossága.
Nagy de legalább elegáns
Ami az óra megjelenését illeti, úgy az Ulysse Nardin Freak Vision talán az egyik legelegánsabb az eddigi Freakek közül. Ez egyrészt pont a felhúzásnak köszönhető, másrészt a jóval kecsesebb lünettának. A mutatók állítását persze továbbra is ezzel végezzük, ezért találunk rajta három, háromszögformájú kitüremkedést. A Freak Vision kapcsolódik talán legstílusosabban a márka tengerészeti múltjához: a számlap fölött körbejáró, a kerékmű nagy részét tartalmazó híd, amely egyben a percmutató is, egy hajótestet formál.
Az Ulysse Nardin Freak Vision több szempontból is súlyos darab. Tokja platina, és mivel 45 milliméter az átmérője, meglehetősen nehéz is. Egyedi felhúzása óratörténeti szempontból is jelentős, és bizony ára is súlyos: 95000 frankot kérnek érte. Ez azonban még mindig bagó ahhoz az összeghez képest, amit egy gyűjtő fizetett a hivatalosan forgalomba nem kerülő tanulmányóráért, az Innovision 2-ért.
[ape-gallery 1915]