Míg a genfi vásár értelemszerűen, és jogosan is a márka Triple Split Chronograph-ától hangos, addig sokkal inkább az A. Lange & Söhne 1815 “Homage to Walter Lange” az az óra, ami megérdemelné ezt a címet.
Többek között azért, mert az óra sokkal elérhetőbb, ráadásul érzelmi háttere, vagy ha úgy tetszik, hitele van. Walter Lange volt ugyanis az, aki 1990-ben ismét életet lehelt a dédapja által alapított manufaktúrába, pedig 66 évesen ő sem volt már fiatal akkor. Mint tudjuk, a második világháború utáni orosz megszállás során a glashüttei óragyártást a helyi műhelyek jóvátétel fizetése címén való leszerelésével, kifosztásával gyakorlatilag felszámolták, a Lange családot pedig társadalomidegen elemként távozásra kényszerítették. Innen sikerült négy évtizeddel később felállni, és 1994-ben olyan kollekcióval jelentkezni, amelyből az egyik, a Lange 1, ikonná vált.
Az úriemberekhez méltó understatement netovábbjaként a mindössze egyetlen egy példányban készülő fekete számlapos modellt nem platina vagy fehérarany tokkal látták el, ha közönséges rozsdamentes acél az anyaga. A többség számára ez az óra tehát valóban nem sokat jelent majd, aki viszont felismeri, egy kicsit szinte biztosan irigykedik is.
Persze azért valamiből meg is kell élni, és hiába lehet az acél A. Lange & Söhne 1815 “Homage to Walter Lange” a márka legdrágábban értékesített acélórája, egy új szerkezet fejlesztését nem fedezi. Ezért nemesfém tokkal is kaphatóak lesznek a modellek, kivétel nélkül ezüstszínű számlappal. Az egységesen 40,5 milliméter átmérőjű modellek közül 27 sárgaarany, 90 vörösarany és 145 fehérarany tokot kapott. Természetesen mindegyik példányszám kötődik a márkához: 27 – ennyi évvel ezelőtt alapították újra az A. Lange & Söhnét; 90 – 1990-ben volt az újraalapítás; 145 – az újraalapítás 145 évvel az eredeti alapítás után történt.
Ahogy említettük, új szerkezetet kapott az óra. Az L1924 különleges két szempontból is: először a megszokott elnevezéstől eltérőn nem három, hanem négy számjegy szerepel a névben, ami Walter Lange születésének évével egyezik meg. Ennél azonban jóval érdekesebb, hogy az órának két másodpercmutatója van: egy központi és egy kismásodperc. Míg a kismásodperc a szokásos módon rója köreit, addig a központi ugró másodperc. Ez a komplikáció egyébként egyben híd is a Lange generációk között. Az alapító dédnagyapa vágyott rá, Walter nagyapja megvalósította és szabadalmaztatta, Walter Lange pedig szívén viselte a komplikációt, ám új változat életében nem készült, mivel pontosan ma egy éve hunyt el.
Ehhez hasonló érzelmi töltetű időmérővel talán még egyetlen márka sem állt elő, ezért műszaki felsőbbrendűsége ellenére is nem a Triple Split Chronograph a márka igazi nagy dobása, hanem az 1815 “Homage to Walter Lange”.
