A márka számos kora tavaszi újdonsága között sok régi ismerőst köszönhetünk, köztük a Sinn 613 St modellt is.
Az persze igaz, hogy egy az egyben az új búvár kronográf nem feleltethető meg egy korábbi modellnek, de azért nagyon hasonlít egy másikra. Konkrétan a EZM 13.1 modellre. A leglátványosabb különbség a kezelőszervek új elhelyezése. Ezeket a megszokott helyen, a tok jobb oldalán találjuk, szembern az EZM 13.1-gyel, ahol azok balra kerültek.
A számlapon ennek ellenére továbbra is annak alján találjuk percösszegzőt, míg a kismásodperc átkerült a bal oldalra. A szimmetria létrehozására ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek, így a kismásodpercet a vele átellenben lévő, napot és dátumot is kijelző ablakot találjuk. Szintén eltérés a méretes percösszegző színe. A nagyobb kontraszt érdekében fehér lett, optikailag így téve egy kicsit „farnehézzé” a számlapot.
A márkától megszokott módon meglehetősen robusztus időmérőt kapunk, hiszen a 41 milliméteres átmérőhöz 15 milliméteres magasság dukál. Más szóval ingujj alá szinte csak gyömöszölni lehet az órát. Megkapjuk viszont a teljes Sinn „csomagot”, azaz a tok belsejének párásodását megakadályozó argon kapszulát, a 8310 és 8306 DIN szabványnak is eleget tesznek (ami bizonyos pontokban szigorúbb az ISO 6425 búváróra szabványnál), mágneses térerőkkel szembeni védelmet, sőt, még az zafírüveget is úgy építették be, hogy nyomásesésnél se essen ki. Utóbbit általában inkább pilóta óráknál alkalmazzák.
A tokban jó indulattal a márka saját szerkezetét találjuk, az SZ02-t. Eredetileg a 7750-es módosítása volt, manapság azonban a Sellita SW515-ön alapszik. A módosítást leginkább a percösszegző árulja el, amely egy alap 7750 (és klónja) esetében a számlap felső felél található, és 30 perces.
Mivel a kronográfok árai az elmúlt 5-6 évben gyorsabban drágultak, így bizony jutányosan ehhez a darabhoz sem férünk hozzá. Az ára szíjtól függően 2450 eurótól indul, a fémcsatos változatért pedig már 2675 eurót kérnek.