Egy ideális világban, minden olvasónk csuklóján minimum egy Rolex fityegne. A szekrényben egy Grand Seiko. A forgatón egy Audemars Piguet. Az asztalra letéve egy Hublot, a széfben pedig három Patek Philippe. A gyerek kint egy Baume&Mercier-ben játszana a kutyával, és épp azon morfondíroznánk, hogy vajon egy MB&F megér–e 50 milliót. A valóság ellenben brutálisan ridegebb. De fel a fejjel! Rosszkedvünk telét űzendő születtek meg az ún. homage márkák, melyek jelentését mindjárt körbe is rajzoljuk, majd bemutatunk pár nálunk járt modellt egy jól ismert, német márkától. Jöjjenek a STEINHART órák és a kőkemény német minőség!
Kőkemény, hiszen a 2001-ben, Augsburg városában alapított vállalat nevének egyik jelentése ez. A tulaj, Günther Steinhart (a márkanév másik jelentése nyilván az ő neve) ellenben kenyérre is kenhető, legalább is, ami a kedvességét és a vevőkhöz való hozzáállását illeti. Napjainkban már az ügyfelekkel való kapcsolattartásra is akad embere, ám pár éve még nagyon sok felhasználói e-mailre ő maga válaszolt.
A közösségi média felületein egyébiránt a mai napig megtalálható és készséggel válaszol az ott feltett kérdésekre is.
Homage
Az ígéret szép szó, jöjjön tehát egy kis elméleti fejtegetés, bár bizonyára nem mindenkinek hat újdonságként. Mégis gyakran a közönség, de szakmabeliek is egy kalapba teszik a replika „órákat” előállító hamisítókkal, ami nem fedi a valóságot. Bár kétségtelen, hogy minden nézőpont kérdése.
A mi olvasatunkban a „homage” kifejezés mondjuk „hódolat” vaqy „tisztelgés” egy elismerésre méltóbb márka nagyság előtt. A Steinhart órák esetében ez nyilvánvalóan a Rolex Submariner, illetve a második világháborúnak köszönhető a nagyméretű, mára klasszikusnak számító pilótaórák köré csoportosul.
Az órásiparban egyébként nem egyszerű eligazodni ha felmerül a kérdés, hogy ki másol kit.
Igen kevés az olyan egyértelmű részlet, ami kifejezetten csak egyetlen márkához köthető. Erre példa talán egyedül a Panerai koronavédő hídja lehet.
Ennek fényében pedig végül is minden olyan modell, illetve márka, amely nem a 20. század első negyedéből ered, többé-kevésbé, de másol valakit. Sőt, még a patinás cégek aktuális kínálata is egyfajta másolata a korábbi kiadásoknak. Nagyon ritka a teljesen újat villantó merészség, s általában a közönség és a piac is példásan megbünteti az efféle bátorságot.
Persze ha a cég saját magát másolja, azt szokás mondani, hogy fejleszti, átalakítja csupán a kezdeti modelleket. És valahol ez nyilván igaz is. Hiszen ehhez képest egy „homage” márka lényegében nem csinál mást, mint lekoppintja, ha szigorúan nézzük, igazából ellopja más ötletét.
De a homage, akkor sem replika!
A legtöbb márka, s nem csak az időmérők, hanem úgy nagyjából az ipar globális világában, legalább is „merít” a vetélytársak jobban sikerült vagy népszerűbb megoldásaiból. A homage-modell viszont szinte egy az egyben átveszi az adott példakép külső kialakítását, s annak kvázi védjegyeit.
Összevetve egy Steinhart Ocean One órát egy Rolex Submariner-rel a külső leszármazás nem lehet kérdés.
A méretek persze nem tökéletesen azonosak. Apró eltéréseket találhatunk itt-ott. Vastagabb a szíj, egészen picit más a tokforma. A számlapon nincs se korona, se Rolex felirat.
Ha ez utóbbi eltérések nem lennének, akkor beszélhetnénk „replikáról”, azaz hamisítványról, ami ugyan – legalább is a hatályos magyar szabályozás értelmében – önmagában nem merít ki Büntető Törvénykönyv béli tényállást, de polgári jogi kártérítési igényt keletkeztet, illetve az azokkal való kereskedés megvalósíthat bizonyos gazdasági bűncselekményeket.
Ráadásul, ha replikát vásárolsz, saját magadat talán becsaphatod, de a picit is hozzáértőket nem valószínű. Arról nem is beszélve, hogy a hamis órák képviselte „minőség” fényévekre van az eredetitől.
Abban semmi szégyellni való nincs, ha legfeljebb 100.000 forintod van órára, vagy annyit akarsz csak erre szánni.
Az viszont nagyon gáz, ha ezt egy gagyi replikára költöd. Ehelyett lehet megoldás a homage, ami nyilván nem adja ugyanazt az élményt, mint a „nagy” márka másolt időmérője, de azért hasonlít, és mind műszakilag, mind erkölcsileg elfogadható értéket kapsz a pénzedért.
Ez hát a homage szerintünk, és valami ilyesmit kínál a Steinhart.
Tegyük gyorsan hozzá, az utóbbi években egyedibb megoldásokkal is jelentkezik a márka, ami kezdi kiemelni a fenti skatulyából. Bár a bevétel és a kínálat 90%-a nyilván továbbra is a most következő modellcsaládokból tevődik össze. Közös jellemzőjük egyébiránt a jó minőségű anyagok, és a svájci szerkezetek használata. A cég az olyan egzotikumoktól sem riad vissza, mint a bronz, a kerámia vagy a titán.
STEINHART TRITON 30ATM BRONZE LAST EDITION
Egzotikus anyaghasználatból jeles, az „utolsó kiadásnak” keresztelt Triton modell, s kicsit egyből rá is cáfol a „homage” jelzőre. Maga az óra nem az a kifejezett koppintás. Talán épp ez az oka, hogy a széria nem annyira népszerű. Pedig 45 mm-es, 300 méterig vízálló, bronz testében Sopord A-10 svájci automata ketyeg.
A mutatók és az indexek kellőn nagyok és lumineszcens festékkel bőven feltöltöttek ahhoz, hogy belevaló búváróra legyen. Ráadás, hogy a lünetta is hasonlóan világol a sötétben. Ez utóbbi alkotórész DLC-vel bevont és meglepően jól ellenáll a strapának. Sokkal jobban, mint a PVD.
A gyártó a saját honlapjáról megrendelhető órához nem túl fényes minőségű szilikon/kaucsuk (bár inkább szilikon) szíjat és hozzá illő, szintén bronz pillangó zárat csomagol.
Ám a szíj sajnos meglehetősen merev, rideg, s hacsak nem fojtogatjuk meg vele a csuklót, el is áll a kezünktől. Ráadásul azt a fajta nem túl eszes megoldást követi, amelynél szó szerint méretre kell vágni a „gumiszíjat”, ahhoz hogy passzoljon. Ami viccesnek tűnik addig, amíg rövidíteni kell a szalagot, de egyből erőltetni kell a nevetés, ha egy vastagabb csuklóra kellene ezután felpakolni a már levágott szíjat. Hogy ezt ki találta ki…?
A tokfülek nem ívelnek lefelé eléggé ahhoz, hogy egy kisebb csuklóátmérővel rendelkező személy is kényelmes viselhesse. Amíg a gyenge minőségű gyári szíjra könnyű megoldást találni, addig a tokfülek kialakítása miatt az órát csak „férfiasabb” kezekre javasoljuk.
STEINHART TRITON 30 ATM Blau
A Triton modellcsalád egyik legújabb tagja, némileg határozottabb külsővel, örökké népszerű, kék színben pompázik. Teste acél, ahogy lünettája is. Belső szerveit már ETA 2824-2 Elaboré szerkezet adja.
Minden más tulajdonsága az idősebb, bronz testvérhez hasonlatos.
STEINHART OCEAN ONE Premium Blue
Mondhatni az alap búvár modell, hiszen a cég lényegében eme Rolex Sub homage-nak köszönheti sikerét. Az aktuális, Prémium kiadás azonban már a továbbfejlesztett változat. Belül ETA 2892-A2 jár, kívül a 42 mm széles rozsdamentes acéltok felett kerámia betétes a lünetta.
A tokfülek jellege sajnos nála sem túl kényelmes, bár viselhető. A számlap színjátszós megoldása viszont mesés fényjátékot mutat, mikor rásüt a nap. Esetében nem túlzás azt állítani, hogy akár a Rolex féle Hulk számlap szépségével is felveszi a versenyt.
STEINHART Nav B-Uhr 47 Premium Automatik
A pilóta, illetve navigátor homage órák iskolapéldája. 47 mm-es acél tokjával igazi rossz fiú, de csak szárazon. Vízben nem lubickol, legfeljebb egy zuhany megengedett.
Belül szintén svájci ETA 2829-A2 automata teszi a dolgát, nagyon is jól. A modell amúgy elérhető 42 és 44 mm-es méretekben, titán vagy bronz tokkal és DLC bevonattal is. Többféle számlap, illetve másodpercmutató megoldása létezik. A sötétben történő leolvashatósága pedig, az óra jellegéhez illőn parádés.
