Szeretjük az olyan különlegességeket, mint a következőkben alaposan szemügyre vehető TAG HEUER CARRERA. Nem elég, hogy a maga korában egyedülálló, s azóta sem túl gyakran leutánzott képességgel jött a világra, de szinte biztos, hogy azon ritka alkalmak egyike ez, amikor találkozhatunk egy olyan csemegével, mint a TAG HEUER CARRERA 360 ROSE GOLD, avagy az ultra precíz kronográf!
2006-ban járunk, mikor is 35 évnyi révedésből eszmélve végre beletaposott a gázba a gyorsasági motorsportokhoz ezer szálon kötődő TAG HEUER. Az automata krongráfok egyik megteremtője akkortájt tolt egy kövér gázt, ami a szerkezetgyártást illeti. Az alap (Calibre 7) ugyan maradt ETA 2892, ám a rápakolt modul teljes mértékben saját fejlesztésű kronográf. Az újdonság anno nagyot szólt, hiszen az említett évben elnyerte a Legjobb Sportórának járó díjat, a genfi Grand Prix d’Horlogerie (röviden GPHG, magyarul „Genfi Órakészítés Nagydíja”) nagyszabású ünnepségen. [A szerkezetet prototípus formájában már egy évvel korábban, 2005-ben bemutatták.]
GPHG
Lényegében a svájci óraipar értékeli, avagy jutalmazza saját magát, illetve az adott évben a legjobbnak választott modelleket, több kategóriában. A rendezők és a zsűri soraiban persze ott ül Genf városának, valamint a genfi kanton képviselője is. Újságírók, a Genfi Nagy Órásmúzeum, illetve más, helyi, de konkrét óramárkáktól elméletileg függetlennek mondható társaságok tagjai. Jelentőségét tekintve a svájci órakészítés „Oszkár-díjának” is nevezik, miközben korántsem minden márka nevez e 2001 óta jegyzett megmérettetésre.
A TAG HEUER mágia viszont nem kisebb trükkben öltött testet, mint a századmásodpercet mérni és megjeleníteni is képes kronográf komplikáció. Tette ezt a világon elsőként és egyedülálló módon! A csomag 4 különféle modellbe is belekerült az évek folyamán, ám köztük kétségtelen, hogy az itt látható ROSE GOLD kiadás a legexkluzívabb. S értelemszerűen az árcédulát is esetében húzza le leginkább a festék. Felmerülhet a kérdés, hogy mindez mégis mire jó, ám ne feledjük, a luxusóra iparban csak ritkán mérünk gyakorlatias szemmel. Sokkal inkább szól minden a technikai bravúr hajhászásáról. A végső cél minden márka előtt valami jobbat, valami többet, valami extrémebbet letenni az asztalra. Olyasmit, amit mások még nem, vagy talán soha sem tudnak majd.
Térjünk rá a szerkezetre!
Hiszen ott találni leginkább látnivalót. A hátlapi zafírüvegen át természetesen „alulról” is megcsodálhatjuk, ám jelen esetben talán a számlap felől oldal az igazán érdekes. A szándékosan nagyobb méretű és eltérő alakú indít (START) gombot megnyomva ugyanis szó szerint felpörögnek az események. A kronográf másodperc, valamint a 1/100-ad másodperc mutatója azon nyomban megkezdi eszeveszett rohanását, mint a zöld lámpát kapott versenyautó felcsikorgó kerekei. A háttérben dupla gátszerkezet dolgozik azon, hogy az egyébként a gombnyomás előtti 28.000 féllengésszámot, a „startlövést” követőn feltornázza az eszméletlen 360.000 értékre! (Ne feledjük, hogy a nemrég tesztelt Grand Seiko Hi-Beat szerkezet esetében sem több ez az érték, mint 36.000.)
A fenti mutatványhoz 230 alkatrész, valamint a megszokottnál sokkal kisebb és könnyebb hajszálrugó, illetve gátkerék szükségeltetik. Az alapszerkezet 42 órára, míg a kronográf 100 percre elengedő járástartalékot képes gyűjteni. Mindkettő önálló laposrúgóval rendelkezik. Az elsőt feszíti az automata felhúzósúly, illetve a koronáról mi magunk is táplálhatjuk, lefelé tekerve azt. A felhúzókart az óramutató járásával egyező, avagy „felfele” csavarva viszont a stopper készleteit növelhetjük.
Ez utóbbihoz járástartalék kijelzés is jár. A manuális felhúzású kronográf szokatlan módon akkor sem ürül ki (feltéve, ha előtte tekertünk a koronán párat, méghozzá a megfelelő irányba), ha az órát nem viselve hagyjuk úgymond lemerülni. Túlhúzástól egyébiránt nem kell tartanunk. Ha elérjük a kézi húzású mechanika maximálisan ellátott állapotát, a korona ugyan gördül, de szolid kattogás és apró akadásokkal adja tudtunkra, hogy ideje a fékpedálra lépni.
A számlap
Meglehetősen komplex és különleges. Egyszersmind sikerült megőrizni rajta némi kiegyensúlyozottságot. Az óra és a percmutatók csontváz jellegűek, azaz csak a hegyük teli, ahol lumineszcens festékkel segíti a gyártó az éjszakai leolvasást. A másodpercmutató 3 óra tájra került. Tőle balra és lefele esik a szemet gyönyörködtető 1/100-ad másodperces segédtárcsa. Ahhoz képest balra és fel találjuk a kronográf 30 perces gyűjtőjét. Végül tőle jobbra és fel, azaz a 12 óra alatt a már említett 100 percig skálázott járástartalék kijelzést.
Egyedül talán a dátumablak, ami megtöri az egyensúlyt. Bár egészen apró, s háttérszínének is hála kvázi beleolvad az összképbe. Nagyobb trükk lehetett volna egy retrográd jellegű megjelenítés. Bár lehet, hogy pont inkább káoszba fúlt volna tőle a számlap, hiszen annak peremén, 5-ös léptékben a perceket megtestesítő, nagyméretű arany számok uralkodnak.
Guilloché
Avagy gilosált a számlap, ám ez némileg háttérbe szorul, a gazdag látnivaló okán. A dohánybarna színű, apró, egységes mintázat szép és különleges, valamint remekül harmonizál mind a számlapi arany indexek és számok, a mutatok, a színében egyező aligátorbőr szíjjal, valamint a 18 karátos rózsaarany tokkal. Ez utóbbi 41 milliméteres átmérővel, magasfényűre polírozott felülettel kelletti magát. E konkrét modellt természetesen már nem gyártják, hiszen mindössze 500 darab készült. Igazi gyűjtői darab.
A kölcsön kapott órát köszönjük az Elysium Luxury Waches -nak!
