Egy bő évtizedet vártunk arra, hogy a TAG Heuer Monaco modelljét ne csak szíjjal, hanem csattal is viselhessük. Ennél azért több is történt.
Még az is, aki csak nem rég kezdett el ismerkedni az órák világával, tudja, hogy mi az a Monaco. A négyzetes tokkal készült óra egyszerűen annyira kilógott a sorból 1969-ban, hogy még ma is szinte azonnal felismerhető. Pedig a Monaco viszonylag hosszú ideig nem is szerepelt a márka kínálatában, csak 1997-ben tért vissza oda.
Aki látott már, ha máshogy nem, hát képen, 1969-es modellt tudja, hogy a koronának a tok baloldalán lenne a helye. Az “újkori” (értsd 1997 utáni) modellek egy részénél ezt meg is oldották, így a mostani (ref. szám: CBL2113.BA0644) közvetlen elődje is ilyen külsővel rendelkezett. Ugyanakkor nem a márka sajátja volt. Valójában egy alap Sellita SW-300-as kaliberre helyezték a Dubois Dépraz kronográf modulját. A modulos felépítés miatt persze a korona és a nyomógombok nincsenek egy síkban, de mivel a korona a tok túloldalán található, ezért ezt legfeljebb csak méricskéléssel állapíthatjuk meg.
Heuer 02
Az újdonság 39×39 milliméteres tokjába a Heuer 02-es kaliber került, avagy egy oszlopkerekes és függőleges tengelykapcsolású kronográf kaliber, amely értelemszerűen a márka sajátja. Hátránya, hogy a korona oda került, ahol a legtöbb karórán is találjuk: a jobb oldalra. Cserébe a finomabb kezelés, a nagyobb presztízs és persze a duplájára növelt, 80 órás járástartalék jár.
A megszokottól eltérőn a számlap nem kék, hanem fekete. Ellenben ez az a szín, amellyel 1997-ben a Monaco modellek visszatértek. Szintén a múltból merít ihletet a számlap. Néhány apróbb részlettől eltekintve (mint például a süllyesztett segédszámlapok, illetve azokon a számjegyek elhelyezése) szinte tökéletes mása a 2009-es, 12-es kaliberrel (ETA 2892 + Dubois Dépraz modul) szerelt Monaco Racingnek. Ha valaki mégis nagyon ragaszkodna a kékhez, olyat is csinálnak, de csak januártól lesz kapható.
Csat
Hogy a csatról is végre essen néhány szó. Az időzítés nyilván nem véletlen, azaz hogy pont mostanában jelentkeztek vele. Elég csak annyit mondani, hogy luxus-sportórák. Ez lehet az oka annak is, hogy nem a legelső csat szolgált az új tervezésekor forrásnak, hanem a második. Ez ugyanis közelebb áll ahhoz a dizájnhoz, ami a luxus-sportóráknál ismert. Az első annyira apró szemekből állt össze, hogy már-már milánóinak tűnt, ami pedig már túlzottan retrós hatna. A korabeli csatoknak még egy nagy hátrányuk volt: lemezből készültek. Ma ez nem hogy a TAG Heuertől, de alacsonyabbra pozicionált márkáktól is teljességgel elfogadhatatlan lenne. Értelemszerűen a csat sokkal szebben kidolgozott, így a szálcsiszolt, “H”-alakú szemek éleit letörték és polírozták, míg a központiak egésze polírozott.
Ahogy az lenni szokott, a csattal érkező változatért többet kérnek. Konkrétan 400 frankkal növeli meg a 6000 frankos alapárat. Persze a Monaco modellek eddig sem tartoztak a legbarátibban árazott TAG Heuer karórák közé.
