Gondolhatnánk, hogy egy újabb darab a monacói F1 futam alkalmából, ezúttal azonban a TAG Heuer Monaco CBL2182.FT6235 ennél jóval több.
Pontos név híján kénytelenek vagyunk a referenciaszám alapján megnevezni a modellt, pedig legalább a „skeleton” szóval kiegészíthették volna. Négyzetes, csontvázasított karórákból ugyanis nincsen sok. Az is igaz persze, hogy nem a szerkezet, csupán a számlap csontvázasított, de ne legyünk telhetetlenek.
Meglehetősen nehéz kihívás úgy újra tervezni egy karóramodellt, hogy az eredeti ne vesszen el. A Monacót pedig meglehetősen sokan ismerik, és valóban a svájci óraipar egyik jellegzetes, azonnal felismerhető darabjának számít. Eredetileg a lázadás szellemisége is kötődött hozzá, ám ez a retrólázban eltelt utóbbi másfél évtizedben kikopott belőle.
Lázadónak most sem lehet nevezni ezt az újdonságot, de egyértelműen eltávolodik a retrótól, és mer új, modernebb külsőben mutatkozni. A 39 milliméter oldalhosszúságú tok vonalvezetése persze maradt a régi, csupán az anyaga lett titán. (A türkiz változat még DLC bevonatot is kapott.)
Szintén maradt az óraipar leghosszabb ideje születőfélben lévő szerkezete, a Heuer 02. Az eredetileg 1969, majd utána CH80, végül Heuer 02 névre hallgató kaliber hat év vajúdás után került a piacra, de alapvetően megérte várni. Nem övezi olyan kommunikációs és marketing fiaskó, mint a 1887-t, oszlopkerekes, és magas a járástartaléka is. Nem utolsósorban pedig úgy néz ki, ezúttal valóban saját kútfőből dolgoztak.
Amiért azonban valóban érdekes az óra, a dizájnban bekövetkezett irányváltás. Eddig is minimum furcsa volt, hogy egy cég, amely nevében ott szerepel az avantgárd szó, félévszázados darabok újjáélesztésével házal. A döntés egyébként nagyon tudatos. Az utasítás legfelülről jön, a vezérigazgatótól, aki mellesleg részvényárfolyamtól függően a világ leggazdagabb emberének fia.
Egy Monaco egyébként soha nem volt olcsó, most az. A 10500 frank az ára egynek, ha pedig a fekete kell, toldjuk még meg ötszázzal.
