A fekete számlapos testvér után, most a Tudor, talán leginkább rajongott „Kékje” került a markunkba, hogy közreadjuk a vele töltött hetek során szerzett tapasztalatokat. Következzék a Tudor PELAGOS 25600TB „Kék” TESZT
A gyártó legkomolyabb búvárórája lévén nem csoda, ha a kék számlapos, kék lünettás kiadást tartják sokan az „igazinak”; Mégis csak ez a színösszeállítás passzol legtökéletesebben a modellcsalád elnevezéséhez. Pelagos = Tenger (görög). S ha már az antik kultúra dicső népét szóba hoztuk, érdemes egyből a tesztelt búvár anyaghasználatáról értekezni.
Mítoszok
Az 500 méterig vízálló, hélium szeleppel is felvértezett „szerszám” anyagát az 1791 óta ismert ún. átmenetifém, a titán adja. Elnevezését, mely helyesen tehát „titán”, s nem „titánium” (ez ugyanis az angol megjelölése) az ógörög Titánok után kapta, kik az ún. második generációs istenek, avagy az első istenek gyermekei az antik mitológiában. A „legmenőbb” Titán Kronosz, aki apját, Uranoszt legyőzve átvette tőle a stafétát, de nem azonos Khronosszal, aki ehhez képest az idő isteni megtestesülése, s mellesleg háromfejű, kígyó testű isten. Felesége, Anankéval elhált nászából született a tojás (ezek szerint nem a tyúk volt előbb…), amelyből aztán Khronosz létrehozta a világot, a földet, a tengert és az eget… .
Előnyök
Visszakanyarodva a Tudor PELAGOS külső héját adó titánhoz, megfelelő tisztaságú fém első ízben 1925-ben, ipari mennyiségben is használható ötvözetet végül az 1960-as években sikerült előállítani, lévén a vashoz mérten jóval nehezebb és költségesebb a feldolgozása. Az ezüstös, „kevert” formájában kissé matt és inkább szürke, de vegyítetlen formájában fehéres, világosan fénylő színéről felismerhető anyag igen jól ellenáll a korróziónak, csaknem olyan jól, mint a platina. Azaz (sós)vízben sem rozsdásodik. Ennek oka, hogy a levegővel érintkezve, menten oxidréteg alakul ki a teljes felületén, igaz csak néhány nanométeres vastagságban, ám mindez épp elég ahhoz, hogy ezután megvédje az alsóbb rétegeket mindenféle további, nem kívánt oxidációtól. Vizes környezetben is.
Nem eszi se a lúg, se a sav, még a királyvíz sem oldja (bár az ún. ásványi savak ártanak neki, a kénsav és a sósav viszont nem). Egyébként igen sok ércben és vegyületben jelen van a természetben. Az élő szervezetek is tartalmazzák. A földkéreg 0,63%-át adja. A hetedik leggyakrabban előforduló fém e planétán. Legkiválóbb tulajdonsága a kimagaslóan nagy sűrűség – szilárdság arány. E mutatója, valamennyi fémes elem közül a legnagyobb. Ennek hála, (elsősorban más fémekkel ötvözve) nagy szilárdságú, de kis sűrűségű anyagot nyerhetünk felhasználása során. Hétköznapibb nyelven szólva, tartós, strapabíró, kemény, de igen könnyű fémötvözetet. Magas olvadáspontja (1650 Celsius fok) okán szinte tűzálló (ötvözete a titán – karbid pedig nem csak „szinte”, a maga 3160 fokos értékével), és relatíve rossz hő, illetve nem jó elektromos vezető. Alig, vagy egyáltalán nem mágnesezhető. Nagyon úgy fest tehát, hogy az Isten is (akármelyik generációsról legyen is szó…) karórák tokjának teremtette!
A matéria tehát adott, lássuk, mit hozott ki belőle a Tudor!
A márka, melyet a Rolex atyja, Hans „zseniális üzletember” Wilsdorf 1926-ban jegyeztetett be, a svájci Genf városában, s amely gyártó azóta is viseli az „olcsó Rolex” stigmát. A csaknem 100 éve a testére égett billog részben előny, másrészt hátrány. A Tudor továbbra is (ahogy a Rolex) a Hans Wilsdorf Alapítvány tulajdonában áll. A legfőbb irányítás tehát egységes, így az egykori brit uralkodóházról elnevezett időmérőknek bizalmat szavazó, egyrészt alapos okkal várhat el kellően jó minőséget, megbízható terméket. Másrészt, pont ezért elkerülhetetlen, hogy ne mérjük a „király” luxusóráihoz e pajzsot viselő „lovagot”.
Összevetés
Az összehasonlítást mi magunk is elvégeztük, s az eredménye alapján már most ki lehet jelenteni, hogy (legalább is, ami a PELAGOS modelleket illeti) a Tudor PELAGOS nem a „szegény ember Rolex-e”. Sokkal inkább saját jogán értékelhető és értelmezendő. Igaz ez akkor is, ha valószínűleg a Rolex Sea-Dweller „jó áras” megfelelője kíván lenni. Miközben igen sok ponton tetten érhető az önállóság. Rögtön az elején említhető a már kivesézett titán felhasználása, ami az anyacégre finoman szólva sem jellemző. Tény, hogy a titán tok és fémcsaj fénye, ha tetszik csillogása, messze elmarad az acél vagy bármilyen más nemesfém ragyogásától.
E különbözőséget csak fokozza, hogy a Tudor egyáltalán nem használ sehol magasfényűre polírozott felületet a PELAGOS esetében. A luxus hangulatát sugárzó, figyelemfelkeltő, a napfényben csillámló fém karórát keresőknek a titán Tudor bizony nem a jó választás, és vice versa. A Rolex modellekhez egyszerűen nem illene ez a külső. Másrészt a szálcsiszolt, matt felületeken sokkal kevésbé tűnnek fel a karcok, a viselésből fakadó, elkerülhetetlen nyomok, már pedig a PELAGOS pontosan ilyen mindennapos eszköz, igazi szerszám.
Külsőségek
A tok, a fémcsat és a zár (amely nagyobb részt rozsdamentes acél!), a fentiekkel összhangban egyszerű, mint a bot. Sehol semmi „felesleges” ív, fényesen váltakozó síkok. A tokfülek éle ugyan kapott egy enyhe „simítást”, ám ahogy az előbb írtuk, a felület ott is szálcsiszolt maradt. A jelképes méretű koronavédő funkcionálisan tökéletes, látványra semleges. Az általa átölelt felhúzókar relatíve nagy, robosztus, tökéletesen kezelhető, akár vizes kézzel, vagy kesztyűben is. Azt kell mondaunk, a „letisztult” hangulat talán kissé túl is ment azon, amit a 21. században már elvár egy olyan vásárló, aki (aktuális listaáron) 4530 eurós (durván 1,5 millió forintos) áron efféle búvárórát választ.
A titán csat láncszemei ugyanis olyannyira nem kaptak élkezelést (vagy legfeljebb csak mikroszkópikus mértékben), hogy az már szinte bántó. Lássuk be, hogy az ebben az árkategóriában órát keresők nagyobb része bizonyára soha nem merül 2-3 méternél mélyebbre, de még a kifejezetten profi búvár is valószínű, hogy gyakrabban viseli az órát száraz környezetben, ahol bizony jól esne az a kis törődés, amit a PELAGOS fémcsatja valamiért nem kapott meg.
Zár
Ehhez képest, a zár hibátlan kialakítással és élkidolgozással készült, rá egy rossz szavunk sem lehet. Biztonságos, garantáltan védett a véletlen nyitásoktól, miközben 3 + 1 lépésben egyszerűen és gyorsan állítható általa a csat hossza. A negyedik hosszabbítási lehetőség, a búvárruhára való rögzítés során jöhet jól, hiszen a megfelelő helyen megnyomva a csat hossza több centiméterrel is növelhető. A hétköznapok során azonban mindez kevéssé praktikus, hiszen a toldat se nem szép, se nem kényelmes, a csupasz csuklóra nem igazán való.
Hasonlóan csak valóban búváróraként használva nyer értelmet az „ötödik” bővítő funkció, amely a zárba épített, rugós „táguló” mechanizmus. Ennek hála az óraszíj hosszmérete jó másfél centiméterrel nagyítható, anélkül, hogy levennénk az órát, avagy kioldanánk a zárat, így leköveti a búvárruha, adott esetben akár az emberi csukló keresztmetszetének dagadását is. A hétköznapok során azonban ez megint csak aligha hasznos, hiszen a méretváltozás ellenkező irányban is hat, méghozzá igen erősen szedik vissza a zárba rejtett rugók az ellopott millimétereket. Azok pozíciója nem rögzíthető.
Számlap
Ami viszont minden kétségen felül áll, az a PELAGOS számlapi képe, akár szigorúan búvár/szerszámóraként tekintünk rá, akár ha egyszerűen csak egy relatíve drága időmérőként. A kék a számlapon és körötte a lünettán is egységes, egyszínű és rendkívül élénk. A felület mindenhol matt, így elmarad a színváltós játék, ami a fényes kerámia esetén megszokott és néha szép, máskor kissé visszás árnyalatokkal ajándékoz meg.
A kék PELAGOS viszont mindig, mindenütt egyformán hangsúlyos. Az egyetlen irányba forgatható lünetta működése érzésre és hallomásra is remek, s nem mellesleg matt kerámia betét védi a karcolódás ellen. A zafírüveg az iparág egyik legjobban sikerült megoldása, ami a tükröződésmentességét illeti.
A legtöbb betekintési szögből mintha ott sem lenne, így az egyébként igencsak méretes oszlopnyi indexek és mutatók leolvasása szinte bármikor gyerekjáték. Éjjek idején is, hiszen a lumineszkáló mutatók és osztások, s a lünetta is bővelkednek az efféle festékkel kitöltött jelölésekben. Eszméletlen erős kékjük, bizony könnyedén bevilágítja a tengermély sötétjét.
A szerkezet
A külsőségek mögé rejtett mechanika, ár – érték arányban szintén a versenytársak fölé, de legalább is az élmezőnybe emeli a PELAGOS-t. A kékség eszét adó MT5612 kóddal jelölt manufaktúra szerkezet, bár alapvetően nem látható, (hiszen a csak csínján feliratozott titán hátlap óvja) mégis igen hasonló a legfrissebb ROLEX automatákhoz. 70 órás járástartalék, mindkét irányban húzó, apró csapágygolyókon sikló rotor, avagy felhúzósúly, szilícium hajszálrugó, ami bár könnyebben törik, mint a fém, cserébe viszont alig hat rá a mágneses erőtér, s hosszabb idő után sem deformálódik. A billegő hidja robosztus, teljes, azaz mindkét lába masszívan rögzített, így a szerkezet igen jól viseli az esetleges ütéseket, sokkhatásokat. Tartósság, megbízhatóság, pontosság tekintetében méltó a legendás „nagy testvértől” megszokottakhoz.
Verdikt
Jogerős ítéletünk rendelkező részében továbbra is az szerepel, hogy a Tudor PELAGOS nem az olcsó ROLEX. Szándékosan múlja alul, ami a külsőségeket illeti, hiszen sokkal inkább a funkcionalitás szolgálatában áll. Az igen kényelmes viseletnek ható, pehelysúlyú, titán időmérőeszköz ellenben bőven meghaladja az anyacég termékeit, ha a leolvashatóság és a praktikum teszik ki az értékelés elsődleges szempontjait. Végül akárhonnan is nézzük, vele egyenrangú automata-mechanikus szerkezet tölti meg valódi értékkel, ami a múló másodpercek rohanó lépteit, hosszú évtizedeken át gond nélkül tartja majd számon. Szárazon, vagy akár 500 méter mélyen, kedvünk szerint.
