Akihez egy kicsit is közel állnak a karórák, tudják, hogy búvárórának igazán csak az a modell nevezheti magát, amely eleget tesz az ISO 6425 szabványban leírt követelményeknek. Eredetileg hasonlóan professzionális felhasználásra készültek a pilótaórák, amelyeket „Flieger”-eknek is szokás nevezni. Persze mind a búvárórákról, mind a fliegerekről elmondható, hogy természetükhöz illó közegbe csak a legkevesebbikük jut majd, mégis egészen tavaly októberig nem voltak konkrét szabványszerű előírások a fliegerstílusú órákkal kapcsolatosan érvényben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem léteztek ilyen előírások, egyedüli gond velük, hogy azokat még a Reichsluftfahrtsministerium, azaz a Harmadik Birodalom Birodalmi Légügyi Minisztériuma fogalmazta meg. Ennek marketingértéke érhető okokból erősen korlátozott. Egyebek mellett ez is időszerűvé tette egy új szabvány létrehozását, amelynek kezdeményezője a funkcionális óráiról ismert frankfurti székhelyű Sinn.
Az új, DIN 8330-as szabvány 2013-ban kezdett formálódni, amelynek alapjait a Sinn rakta le saját TESTAF (Technischer Standart Fliegeruhren) követelményrendszerével. A DIN 8330-as létrehozásába más német óramárkákat is sikerült bevonni, így a szintén komoly repülős múlttal rendelkező Stowát, illetve a Glashütte Originalt is. Emellett a német ipar más szereplői is részt vettek a követelmények megfogalmazásában, míg a tesztelésről a Lufthansa Cargo és az Airbus Helicopters gondoskodott. Hitelesítéssel a Sinn régi partnerét, a ma már DNV GL nevezett Germanischer Lloydot (ők végzik a Sinn órák nyomáspróbáját) bízták meg, míg a tudományos hátteret az Aacheni Szakfőiskola nyújtotta.
A DIN 8330 előírásai végül szigorúbbak lettek a TESTAF-hez képest. A szabványnak megfelelő órának teljes mértékben képes kell lennie arra, hogy a fedélzeti óra szerepét átvehesse, a repülés közben jelentkező behatásoknak ellenálljon, ne jelentsen veszélyt a személyzetre, és ne legyen hatással a repülőgép műszereire. Lefordítva magyarra az órának dacolnia kell a túlterheléssel, nyomáskülönbségekkel (alacsonnyal nyomással is), mágneses mezőkkel, nem sérülhet meg a repülésben használatos folyadékoktól és persze funkcionálisnak is kell lennie. A szabványt tavaly októberben véglegesítették, így joggal vártuk, hogy Bázelben legalább a három márka egyike előáll egy szabvány szerinti órával. Sajnos csalódnunk kellett. Reméljük nem kell majd annyit várni rá, mint amennyi idő eltelt a búvárórákra vonatkozó 1983-as DIN 8306-os szabvány ISO-szabvánnyá válására (13 év).