Egy búváróra, ami önmagában a megtestesült oximoron. Kecses, de robusztus. Szégyenlős, holott lenne mit mutogatnia. Elegáns stílusa bezáratott egy ízig – vérig sportórába. Lássuk, miként is fest egy valódi úszó erőd, a Parmigiani Fleurier Pershing 005, kék számlapos változata.
Remélhetőleg a márkát már nem szükséges túlragoznunk. Akinek mégsem ismerős, igen sokat megtudhat róla nyomtatott magazinunk, 2018. június / július -i kiadásában. E helyt legyen elég annyi, hogy a „függetlenkedő” cég, és az alapító, Michel Parmigiani órásmester, illetve a mögöttük álló Sandoz Alapítvány, köszönik szépen, vidáman lépdelnek ma is az 1996-ban kijelölt úton.
A cél nem kevesebb, mint (relatíve) elérhető árú, de egyedi megjelenésű, kifinomult stílusú időmérőket kreálni, a lehető legminőségibb műszaki belsővel töltve. Eme nemes küldetés, egy korábbi állomása, a vizes sportok és elfoglaltságok űzőit csalogató, Pershing 005.
Az igazi „yachtmester”
Hiszen, ha valamire, akkor a névadóra, az olasz székhelyű, luxusyachtokat gyártó cégre bizony illik a fenti megnevezés. Magyar vizeken ugyan aligha futunk túl sokkal össze, ám a világ számos, sok százmillió dollárt felvonultató kikötőjében szinte biztos, hogy ott lubickol most is egy-egy Pershing „ladik”. Az már csak a hab az aktualitás tortáján, hogy a cég épp mostanság ünnepli 30. születésnapját.
A nem alaptalan tisztelgés jegyében fel is került egy aprólékosan megmunkált, tömörített luxushajó az óratok hátlapjára, ami szinte a korábbi szériás, Vacheron Constantin hátlapokon domborodó fregattokat idézi. Az órát megfordítva tehát efféle látványnak örvendhet a szem, legalább is az egyik. A másik azonban biztos, hogy zokogni kezd, ha megtudja, mit takar el a csavarokkal rögzített acél hátlap.
Mechanikus mizéria
A Parmigianiról tudni lehet, hogy saját, avagy manufaktúra szerkezetekkel szereli óráit. És ez igaz is, meg nem is.
A Pershing 005 egy efféle PF344 kóddal jelzett, automata mechanikát rejteget, amit a Vaucher Manufacture Fleurier, egy kifejezetten csak szerkezeteket gyártó cég fejleszt és készít. Ez utóbbi vállalat 2003-ban, mint a Parmigiani Fleurier leánya szívott először friss levegőt, ami szintén a Sandoz Alapítvány gyermeke.
A belső tartalomért felelős kompánia jelenleg nagyobbrészt a Sandoz, kisebb részt a Hermés International tulajdonában áll.
Névadója egy bizonyos David-Jean-Jacques-Henri Vaucher, svájci órásmester, aki már 1730-ban öregbíteni kezdte a márkanevet, mely a Parmigiani mellett szállít a Richard Mille-nek is, hogy csak a legfelkapottabb „vetélytársról” essen szó.
Ezen az alapon viszont valamennyi ETA által gyártott szerkezettel szerelt Omega vagy Longines, vagy minden Jaeger-LeCoultre szerkezettel szerelt Vacheron „in-house” szerkezetet hordoz, hiszen végső soron ugyanazon anyaállat tején nevelkednek, az egymásnak alkatrészt, szaktudást, berendezést, adott esetben komplett óraszerkezeteket is „kölcsönző” patinás márkanevek.
Hogy ki kinek a kicsodája az óraiparban igen bonyolult kérdés. Ami bizonyos, hogy a PF Pershing motorházteteje alatt egy kimagasló, 303 alkatrészből álló, 68 köves, 50 órányi járást biztosító, dupla rugóházas kialakítású, genfi pecsétes, kronográf, dátum, és kismásodperc komplikációt is hordozó, automata szerkezet lapul.
A tok és a könnycseppek
A 45 mm átmérővel bíró acél tokhoz, a Parmigianira annyira jellemző, könnycseppeket formázó fülekkel tapad a fémcsat, illetve kaucsuk-, esetleg bőrszíj. A vásárló választása szerint. Nálunk a képeken is látható, fehér gumiszíj járt, amit igényes, dupla gombos zár kapcsol össze.
Kissé bántuk is, hogy a órához tartozó, teljes egészében acél fémcsat otthon maradt, hisz kialakításának stílusa és igényessége, a szeretve rajongott Patek Philippe, Vacheron Constantin, vagy épp az Audemars Piguet órákról ismert fémbandázs meseszép kialakítását idézi. Fogást találni a Parmigiani félén legfeljebb méretei miatt lehetne.
Tény, hogy igen robusztus, vastag, széles és nehéz. 31 milliméter a toknál, 23 a zár közelében. Búvárkodáshoz nem ideális, viszont egy különc és dögös sportórához pont ilyen menő csat jár. Ha majd csobbanni vágyunk vele arra ugye ott a gumiszíj.
Látnivaló
Kronográfról lévén szó, a tokot a korona mellett nyomógombok törik át, méghozzá a formavilág jellegéhez igazodó összhangban. A vulkanizált kaucsukkal bevont gombok mondhatni csöndben figyelnek, s nem törik meg a tokba rejtett szimfóniát. Mikor aztán váratlan elsütjük őket, beindul a verkli. A halványkék számlapot két helyen is megtörő, fekete színű összegzők felett, döcögni kezdenek a percek, egészen 12 óra hosszat.
A számlap súlypontjában függesztett másodpercmutató eközben ütemesen kocogja körbe a magasfényűre polírozott, anyagában ezüst számokat és indexeket.
Az alsó fertályt uraló, sötét lemezektől jobbra eközben egy apró, alig észrevehető „másik” másodpercmutató már az óra és a percmutatóknak alárendelve épp csak hogy érzékelteti, hogy jár a mechanika, akkor is, ha épp nem működtetjük a kronót.
Az óra és perc mutatók egyébként igen tekintélyes méretűek és lumineszkáló festékkel is bőven feltöltöttek, ami nem hátrány, egy 200 méterig vízálló búváróra esetén. Az eltérő stílusban kimunkált segédszámlapok alján végül ott mosolyog a dátumablak is, meglehetősen belesimulva környezetébe.
A kölcsön kapott órát köszönjük az Elysium Luxury Waches -nak!
[ape-gallery 4350]
