Bár valószínűleg nem lesz olyan népszerű, mint a kék, de tény, hogy egyre többször látni vörös, bordó vagy piros árnyalatú számlappal készülő órákat.

Gyorsan tegyük is hozzá, hogy hölgyeknek szóló modelleknél ez többé-kevésbé szokványosnak nevezhető, férfiaknál már korántsem nevezhető annak. A szebbik nem számára nyilvánvalóan a szerelmet, a szenvedélyt szimbolizálja, amivel nem biztos, hogy azonosulni szeretne vagy tudna az, aki férfinak született. Ugyanakkor valóban pont a nekik készülő modelleknél szaporodtak el látványosan az utóbbi egy-két évben az ilyen színű számlappal piacra kerülő órák. Érdekesség, hogy ez egy egyetemes jelenség, azaz kicsi márkáknál is ugyanúgy megtaláljuk, mint meghatározó szereplőknél. Olyanoknál is, akikről elsőre nem is gondolnánk.

Mi az tehát, ami ennyire vonzóvá teszi ezt a színt? Szokás szerint tág összefüggésben találhatunk magyarázatot erre a jelenségre. Egyike ezeknek a retró. Ugyan a hatvanas és főleg a hetvenes években voltak próbálkozások arra, hogy a megszokott sötét vagy világos számlapok helyett más színek is érvényesülhessenek, ezek ideje akkoriban még nem jött el. Hiába öltöttek magukra sokan főleg a hetvenes években élénk színű ruhákat, az órák számlapjának színe túlnyomó többségben fekete-fehér maradt. Indokolhatjuk ezt azzal, hogy akkoriban az időmérőkre még eszközként tekintettek, nem pedig az egyéni önkifejezés módjának. Szintén nem volt annyira elterjedt akkoriban az individualizmus, hiszen még jócskán a fordizmus végnapjait élték. Ugyanakkor manapság sokan nosztalgikusan, egyfajta biztos pontként tekintenek arra korszakra, holott válságból akkoriban is kijutott az emberiségnek, lásd az olajválság. A múlt azonban megszépül, az óraipar tervezőinek pedig elég egy-egy egykoron sikeres modellt korunk ízléséhez illeszkedve újratervezni, és esetleg piros számlappal ellátni. Mostanra ugyanis a karóra már nem eszköz, hanem kiegészítő. A pirossal, bordóval vagy vörössel pedig egy meglehetősen erős üzenetet közvetíthetünk: vállaljuk, hogy kilógunk a sorból. Ugyanakkor talán pont a növekvő mennyiség miatt egyáltalán nem nevezhető már annyira polgárpukkasztónak. Merésznek igen, de a tok formájától és a szíjtól függően akár még elegáns is lehet. Ha valaki tényleg nagyon feltűnő időmérőt szeretne csuklóján viszontlátni, az neonszínekben gondolkodjon (és olvasson utána a 120-as lapszámunkban). További szempontként szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 80-as éveket. Akkoriban (a nyugati világban) a vörös és bordó sok egyéb hétköznapi tárgyon megjelent, beleértve a bőrtermékeket is. Az pedig már elég világosan kirajzolódni látszik, hogy a 2020-as években újra a ’80-as évek trendjei köszönnek majd vissza.

Akitől talán a legkevésbé vártuk volna a vöröses számlapot, az a Grand Seiko. Ugyanakkor ideje megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az anyacégtől különvált márka immár saját úton igyekszik megállni helyét. Kiváló példa volt erre a sportos Grand Seikók megjelenése. Legalább ennyire látványos volt a tavalyi év, amikor egyből három vörös számlapos modellel is meglepte a japán márka az óravilágot. Kezdetnek egyből itt a lakkozott (urusi) vörös számlappal készült SBGK002-modell. Ez ráadásul az Elegance-kollekcióba tartozik, aranytokkal és kézi felhúzású szerkezettel, azaz kifejezetten konzervatív megjelenésű. Hogy valóban azért korlátozták 150 darabra a példányszámot, mert csak annyit tudnak egy adott időtávban megvalósítani, vagy pusztán tesztelni akarták a piacot, elég gyorsan kiderült. Még ugyanabban az évben, ősszel két másik vörös számlapos Grand Seikót is bemutattak. A SBGA405 Godzillára emlékezett, míg a SBGH269 a japán ősz színeit hivatott megidézni.

Az Omega is hasonlóan meglepetést okozott vöröses, bordó számlapos De Ville Trésorjával. A márkát ismerőknek aligha kell mondani, hogy a De Ville a visszafogott, elegáns vonalat képviseli a márkánál. Ha például a Constellation-modellek között mutatkozott volna be, aligha kapták volna fel ennyien a fejüket. Elvégre a Constellation amúgy is illik a retró trendbe. Ráadásul ez a konkrét De Ville Trésor az Omega név felvételének 125. évfordulójának állít emléket. Az alkalomból Inkább vártunk volna egy hagyományosabb megjelenésű időmérőt.

Ennél rosszabbul azonban soha ne járjunk! A múltat a hátlapon a jubileumról megemlékező, szecessziós vonalvezetésű felirat idézi fel, amely döntéssel csak egyet lehet érteni. Az óra ugyanis a még viszonylag újnak számító Master Chronometer előírásainak is eleget tesz, azaz műszaki szempontból egy igenis modern darab. Ezen az sem változtat sokat, hogy színében (vörös) és anyagában (sárgaarany) akár a 80-as években is lenne keresnivalója.

Hasonlóan járt el az Oris is. Mármint abból a szempontból, hogy egy klasszikus megjelenésű időmérőt választott ehhez a számlapszínhez. A Big Crown Pointer Date ugyan valamivel sportosabb az Omegához képest, de sportórának erős túlzás lenne nevezni. Egyrészt a mutatók, másrészt a számjegyek is mind múltidézőek, másrészt maga a műfaj is a múlthoz kapcsolódik. A dátum mutatóval való kijelzése ugyanis a márka örökségének része. Szó szerint nem volt olyan év, amikor ez a komplikáció hiányzott volna a kínálatából, beleértve a kvarcválság nehéz éveit is. A szerkezet ugyan nem a márka sajátja, az egy közönséges Sellita SW200-as, ám a modul természetesen házon belül készült.

Az eddigiekhez képest a glashüttei Tutima nagyon más utat jár be. Óvatosan kezdték, és a Saxon One M-kollekcióban inkább barnába hajló bordóval kezdték megszólítani közönségüket. Ez amolyan belépőmodellnek számított a márka világába, amíg nem jelentkeztek a kifejezetten színesnek szánt Sky-kollekcióval 2019-ben. Ezzel a márka még lejjebb vitte a belépő árát, és mivel eleve színesnek szánták az órákat, feketét és ezüstöt/fehéret nem is találunk köztük. Persze erre könnyű ráfogni, hogy a divatcikkjelleg dominál, amiről az árcédula is árulkodik. Ugyanakkor idei újdonságukat baráti árúnak aligha nevezhetjük. Ráadásul míg a barnára és a bordóra, vörösre ráfoghatjuk, hogy elegáns, addig a kicsattanó pirosról ezt aligha állíthatjuk. Márpedig a Saxon One-kollekció egyik kronográfát ilyen színbe öltöztették. Nem pusztán a számlap, hanem a szíj is piros, ami egy férfiaknak szánt karóránál szokatlan. Persze ha az egészhez a versenyzést kapcsoljuk, akkor azért már más a kép. Amiért pedig az óráért ugyancsak borsos árat kérnek, az a szerkezet. A jó öreg 7750-est alakították át úgy, hogy az a kronográf perceit a központból jelezze ki, és egy 24 órás segédszámlapot is kapjon ott, ahol eredetileg a percösszegző volt. Az elrendezés nem véletlen. A második világháború utáni orosz megszállás elől Nyugat-Németországba menekült márka sok évtizedig szenvedett, amíg a 80-as években megjelent az újjászületéssel felérő Militärchronographfal. Abban a Lemania 5100-as szerkezet szolgált, amely azonban már két évtizede nem elérhető. Az alapos átalakítás miatt saját névvel, 521-es kaliber alatt emlegetett szerkezet így valóban fontos a márkának, és úgy tűnik, pirosban is láttak benne fantáziát. (Érdekes megjegyezni, hogy a Tutimán kívül egy másik német páros, a Sinn és a Damasko is előállt ilyen kaliberrel, míg a svájciak nem igazán foglalkoztak ezzel.)

A sort egyáltalán nem lenne nehéz folytatni, ennek ellenére is elmondható, hogy a vörös, bordó, piros színű számlap belátható időn belül nem fog olyan népszerűségre szert tenni, mint a kék, de a zöldét akár utol is érheti. Úttörőmunkát természetesen a látványra nagy hangsúlyt helyező márkák végezték, mint például az Hublot vagy az Offshore-ok esetében az Audemars Piguet. Gyakorlatilag ezek a márkák juttatták főszerephez a színt az órák világában, ahol egyébként másodhegedűsként mindig is jelen volt. Gondoljunk csak a kronográfokra, ahol kevés piros, például mutatón vagy indexeknél szinte kötelező elem! Mostantól egy ideig „ők” is reflektorfényben tündökölhetnek.

A cikk az Óra magazin 125. számában jelent meg.