Az olyan független, őrült zseni benyomását keltő órásmestereket nem számítva, mint Konsztantyin Csajkin, az orosz kötődésű óramárkák jelene talán nem túl izgalmas. Ellenben regényes évtizedek nyomait tárhatjuk fel, ha megkapargatjuk kicsit történetük felszínét. Közülük most lássuk a VOSTOK és a VOSTOK-EUROPE néhány, illetve egy konkrét darabját, íme, a múlt és a jelen. 1 rész.
Vékony jégen járunk.
A fejlécben említett őrült mester neve meglehet keveseknek ismerős. A „klasszikus” orosz órák iránt elkötelezettek, s velük szembe állítva a svájci, vagy legalább is a luxusórák világában járatosok univerzuma közt igen keskeny a híd. Keletebbre a tömeggyártás igényeinek mindenáron való kielégítése, s nem a profit, de a pártállami fegyelem és tervgazdálkodás megkövetelte funkcionalitás szabta meg a kereteket. Nyugatra viszont egyértelműen a nyereség, a vásárlók kegyeinek, azaz pénztárcájuk tartalmának megszerzése és megtartása motivált. S ezzel párhuzamosan, vagy talán épp ezért, inkább a minőség és az esztétikum tökélyre fejlesztése határozta meg az órásmesterek mindennapjait. Tegyük hozzá, mindkét égtájon találunk kivételeket is.
Az értékítélet azonban az olvasó feladata.
Helyette nézzük előbb summázva a múltat, ígéretünk szerint. A VOSTOK márkanév szempontjából most az Első Moszkvai Óragyár (1ГЧЗ) létrejöttének időszakáig érdemes visszaemlékeznünk. Bár az orosz óragyártás gyökerei mélyebbre nyúlnak.
Értelmezés kérdése
A márka orosz neve Boctok. Legalább is 1991-ig. Efféle írás, illetve ennek megfelelő “B betű” került a számlapra, a „hazai”, értsd. orosz piacra szánt időmérőkre. Wostok felirattal készültek viszont az exportra szánt verziók, azaz, az Oroszország anyácska területén kívülre eladandó modellek. S Vostok az 1991 utáni név, illetve ezt hordozza az újraértelmezett márka is, Vostok Europe (VEU) néven. Végül, 2016 után, s napjainkban ismét Boctok (B) jelöléssel készülnek azon Oroszországban előállított modellek, amelyek nem a VEU szériába tartoznak (részletesebben lásd később).
A 20. század hajnalán előbb svájci, illetve német tudás, valamint az ott tanult, és onnan érkező mesterek keze nyomán készültek a cirill feliratos zsebórák. A fellendülés valójában 1930 után következett, amikor az Ohio állambeli Dueber-Hampden Watch Factory (USA) nevű, épp anyagi gondokkal küzdő órás vállalkozás komplett felvásárlásával (1929) kezdetét vette az Első Moszkvai Óragyár története. A komplett itt szó szerint értendő. Nem csak a gépeket, a meglévő alkatrészeket, szabadalmakat, technikai tudást, de kis túlzással a gyár alkalmazottait is megváltotta a szovjet állam. Az amerikai, bár eredetileg főleg német származású mesterek több, mint egy éven át tartó kiküldetésük során átadták tudásukat a kommunista nemzet élharcosainak. Akik aztán elő is rukkoltak az első saját zsebórával, és a benne ketyegő, sokáig igen elismert, K43 (Type-1) szerkezettel.
A Második
A kapacitás növelése érdekében, még ugyanebben az évben, a Második Moszkvai Óragyár (2ГЧЗ) is munkába állt. Lényegében ugyanazt és ugyanúgy produkálta, mint az első. S a második világháború kisvártatva már Moszkvát fenyegette. Felsőbb utasításra ezért 1941 végén elkezdték platóra pakolni a Második Moszkvai Óragyár teljes egészét, kimenekítendő azt a fővárosból.
Hogy miért nem az elsőt?
Nos, a második ekkor már inkább lőszert gyártott, órák helyett. 1941 októberében jött a parancs, s annak nyomán 170 teherautó, rogyásig pakolva mindennel, ami a lőszergyártáshoz (s nem mellesleg az óragyártáshoz) szükséges, illetve 500 munkás, főleg nők és gyerekek, indultak el a gyár új „székhelyére”, Csisztopol városába. Moszkvától nagyjából 800 kilométerre keletre. (Érdekesség, hogy a Boctok kifejezés szó szerinti jelentése is „kelet”, bár nincs igazi, közvetlen kapcsolat a névadás és a keletre „utazás” között.)
A költözés mondhatni körülményesre sikeredett. A desztináció a Káma folyó közelében fekszik. A menekítendő holmit ennek partjához érve hajókon vitték tovább. A folyó viszont befagyott a zord, orosz télnek hála. Az értékes szállítmány így a szükség óráinak kellős közepén a folyóba dermedt Kazán városka kikötőjében. Az orosz ember persze nem arról híres, hogy könnyen meghátrál. Amit csak lehetett, újra kerekekre raktak, s igaz csak töredéke, de a menteni való elérte Csisztopolt. A lőszergyár újra munkába állt, méghozzá egy régi, elhagyott szeszfőzde épületében, 1942 elején. Miután a hátramaradt felszerelés is kikötött az új bázison, az óragyártás is megindult végre. S ami fontosabb, a moszkvai munkások megkezdték a helyi személyzet szakmai kitanítását.
Győzelem
A németeket visszaverték. A Második Moszkvai Óragyár (nagyobb részt) visszaköltözött a fővárosba. Az új, keletibb vidéken eközben immár rendelkezésre állt a szakképzett személyzet, az épület és némi géppark is. Ezért – lévén továbbra is mindent a háborús gépezet kiszolgálásának rendeltek alá – a csisztopoli gyár is tovább zakatolt. Ekképp jött létre a „835. számú gyár”, amely a háború végeztével aztán kifejezetten óragyártásra koncentrált. Hadihajók fedélzeti órái mellett az 1950-es években víz és ütésálló karórákkal rukkoltak elő, többek között Káma, Mir, Szaturn és Szputnyik néven.
Határ a csillagos ég!
1961. április 12. Yuri Gagarin üszke 1 órát töltött föld körüli pályán, mint az első űrutazó ember. Az „űrhajó” neve Vostok-1. E világraszóló dicsőség örömére, a 835. számú Gyár bemutatta Vostok (valójában BOCTOK) feliratos számlappal készült óráit. Az órák minőségét, a dizájnt, s az űrsikereket valódi örömmel fogadta a nép. E modellcsaládnak hála, a Szovjet Védelmi Minisztérium hivatalos beszállítójává lett a vállalat. Népszerűség nem csak az állami, de a civil szférában is erőre kapott. A gyár új neve is Vostok (BOCTOK) lett 1969-ben. Mindez egy évvel rá, hogy elkészítették az első komoly búvárórának számító orosz órát, 1968-ban, Amfíbia néven.
Újrakezdés
S ha búváróra, át is köthetünk végre a jelenre, illetve a közelmúltra, s a képeken látható VOSTOK – EUROPE Anchar automata modellre, amely már a 21. század gyermeke. Orosz gyökereit azonban már csak nyomokban hordozza. A gyár, amely 1980-ra évi 4.5 millió karórát gyártott, a rendszerváltoztatást komoly sebeket szenvedve vészelte csak át. Ez a konkrét óra tehát, már egy másik korszak gyümölcse. Ahogy a képen mellette látható Komandirszkije szintén, bár első példánya 1965-ben került le a padról. S hogy miként folytatódott a gyártó története a rendszerváltást követőn?