Az első részt kihagyók, most ide kattintva pótolhatják azt. A folytatásra vágyóknak következzék, a VOSTOK és a VOSTOK – EUROPE, múlt és jelen mustrájának 2. része.
Az 1980-as évek második felében a Vostok, egyéb katonai vonatkozású fejlesztésekkel is kacérkodott. Ezen tevékenységek helyszíne már nem kizárólag Chistopol. Többek között e célokat szolgálta ki egy litván leánycég, amely a politikai – gazdasági változások nyomán végül előnyösebb helyzetbe jutott, mint az anyavállalat. A Vilnius Koliz Company előbb részesedést, végül az egész gyárat, és ami fontosabb, a márkanevet és a jogokat is megszerezte. Az eredeti, oroszországi létesítmény, mint egy kvázi önálló vállalkozás, Chystopol Watch Factory Vostok néven ezután főleg szerkezeteket gyártott, nyugatibb tulajdonosának.
Ma is létezik?
Látszólag utolsó orosz próbálkozásaként is felfogható az Amphibia és a Komandirskie modellek „felélesztése”, az 1990-es évek első harmadából.
Hogy az óra már nem szovjet produktum, arról a CCCP, illetve az USSR felirat hiánya árulkodik. A 2003. évben aztán az oroszországi gyár, lényegében a Koliz beszállítója és tulajdona lett. Ekképp született meg 2004-ben a máig létező VOSTOK – EUROPE márka, mint az egykori VOSTOK (BOCTOK) szellemi hagyatékának jelenkori örököse. A gyártó aktuális megnevezése Koliz Vostok Company. A chistopoli cég végül 2010-ben csődbe ment és megszűnt.
Vagy mégsem?
A meglévő épületekben, a rendelkezésre álló technikával ugyanis, mind a mai napig folyik a termelés.
A Vostok márkanév és a gyár, a Koliz Vostok Company tulajdona, ám 2016 környékén szemlátomást az orosz véna vérárama is újraindult.
Egy, a „TIME.RU” néven, Chistopolban bejegyzett cég, főleg a korábbi modellekre alapítva, az eredeti székhelyen újra kezdte – folytatta a gyártást. Kizárólag oroszul beszélő weboldalukon a 2019-es, bőséges kínálatot főleg az Amphibia (~kétéltű) és a Komandirskie (~parancsnok), egészen kicsit frissített változatai adják. A mechanika szemlátomást a szovjet hagyományokat örökíti tovább, ahogy néhol a vörös csillag is felkerül. A számlapokon a felirat Boctok, vagy mindössze egy kör belsejébe rajzolt B, ahogy eredetileg is volt. Alul hol cirill, hol latin betűkkel hirdeti a felirat, hogy Oroszországban készült. Az ár fekvés kifejezetten megfizethető.
ad hoc Teszt
A nálunk járt Komandirskie Tankist ára nagyjából 7.000 Ft (a gyártó honlapja szerint).
Bár az orosz weboldalról nem tudunk direkt magyar címre rendelni, egy e-mail váltást követőn készséggel és rendkívüli gyorsasággal oldja fel ez akadályt a cég. A 2018-ban összeszerelt Parancsnoki óra egyébként egyértelműen gyengébb minőséget képvisel, minden tekintetben, mint a hamarosan részletezett VOSTOK – EUROPE nagytesó.
A köztük lévő árkülönbségnek mindez megfelel. Ám a vásárlók elvárásainak talán már nem. A korona rendkívül hektikusan működik. Ha tudja is a gyors dátumváltást, nekünk nem sikerült az ehhez szükséges pozícióba hoznunk, az egyébként csavarzáras, vékonyka, anyagtalannak tetsző kart. Miközben attól féltünk, hogy az egész széttörik.
Ígéretet kaptunk viszont a gyártótól egy aktuális „csúcsmodell” kipróbálására is, aminek nagy várakozással nézünk elébe.
VOSTOK-EUROPE ANCHAR
A képeken látható Anchar modell azonban már inkább egy modernebb megközelítés gyermeke.
2010-ben mutatkozott be, mint a márka első igazi búvárórája.
300 méterig vízálló, robosztus, 48 mm tokátmérőben feszítő, acél teste, a méretes, bár nem „túltolt”, csavarzáras korona, illetve az iparágban viszonylag ritka trícium csövekkel „bevilágított” indexek, valóban alkalmassá is teszik a mélyebb vizekbe merülésre.
Ez utóbbi megoldás svájci beszállítótól érkezik. Különlegessége, hogy bár tompább fényt ad, mint a manapság elterjedt lumineszcens festékkel kezelt verziók, az élettartama alatt azt folyamatosan és egyenletesen sugározza. A „hagyományos” festék ugyanis (leegyszerűsítve) a korábban elnyelt fényt bocsátja vissza. Ha a feltöltés kimerül, a ragyogás is oda. A trícium ellenben külső energiaforrás nélkül világít, lévén radioaktív!
Nem hangzik túl biztonságosnak ugye?
Valóban, maga az anyag a hidrogén harmadik izotópja. Bomlása során béta sugárzást bocsát ki. A felezési ideje hozzávetőleg 12 év. A lenti Vostok Anchar, és azon néhány óra számlapjára, melyek hasonló technológiát használnak, épp ezért apró csövecskékbe töltve applikálják. Az így felhasznált hasadóanyag elvileg biztonságos, amíg a tubus magába zárja. 1975 óta kísérletek is igazolják mindezt. A csövecskék legalább 30 évig folyamatosan képesek az éj, vagy a mély sötétjében is elégséges és szükséges fényforrást produkálni, aminek hála az efféle órák rendkívül jól leolvashatók.
Lehet fogást találni rajta
Az Anchar két kritizálni való pontja közül az egyik a gyári szilikon szíj. Hordható, de mihelyst az ember kézbe vehet egy legalább nagyobb részt valódi kaucsukból készült szíjat, bizony kedve támad a cserére. Ráadásul az óra bőven a 100.000 forint feletti kategóriában játszik. Ezen a szinten ma már jobb minőségű anyaghasználattal is találkozhatunk. A csomag tartalma egy hasonlóan nem világverő bőrszíj is, bár az is lehet, hogy csak el vagyok kényeztetve.
Másik gyengeség az automata mechanika. Nem műszaki, hanem ideológiai szempontból. A Seiko NH25A formájában bevált japán szerkezet ketyeg a tokban. 45 órás járástartalékkal rendelkezik, ami elfogadható. Mégis, egy orosz örökségen építkező márka bizony orosz szerkezetért kiált, talán még akkor is, ha azok minőségben az NH25A mögött kullognak. Az óra elvileg mindössze 3000 darabban készült, bár 9 évvel az útjára indítását követőn a mai napig találni „fóliás” példányokat. A számlap felett az üveg nem zafír. Tegyük hozzá, a gyakorlati tapasztaltok alapján kielégítő mértékben karcálló. A harmonikusan vörös–feketére hangolt számlap és lünetta, mely utóbbi alumínium betétes, vagány összhangban áll a vasmacskára emlékeztető szimbólumban végződő másodpercmutató merészségével.
Az órát megfordítva végül megcsodálhatjuk a névadó tengeralattjáró domború képét. Az Anchar K-162 (később K-222) a világ leggyorsabb, nukleáris merülő alkalmatossága volt, míg le nem szerelték. Csúcssebessége ~80 km/h, de víz alatt. A maga korában elvileg lehagyta a leggyorsabb torpedót is. Bár az efféle katonai, általában erősen titkosított adatokat érdemes fenntartásokkal fogadnunk. Ki tudja, mi minden rejlik a mélyebb vízrétegek alatt.
