Bár mással is jelentkeztek a márkánál, a retró továbbra is meghatározó. Egyértelmű bizonyíték: Zenith Defy Revival A3648.
Gyakorlatilag az évek óta bevált receptet követik. Amennyire csak lehet, ragaszkodnak az eredeti dizájnhoz, de korunk modern megmunkálási eljárásait alkalmazva állítják elő az órát. Nyilván a szerkezet is az aktuális választékból kerül ki.
Ennek jegyében pedig ne is csodálkozzunk, hogy ennyire retrós hat régi-új órájuk. Még a tok méretein sem voltak hajlandóak változtatni, ami jelen esetben kezükre is játszik. Elvégre néhány éve újra a kisebb órák a népszerűek. Megtartották azonban az eredeti, 1969-es modell nyomásállóságának mértékét is, ami 60 bar (600 m). Ennek pedig egyenes következménye a vastag tok. Így a 37 milliméteres átmérőhöz 15,5 milliméteres magasság társul, ami mai szemmel minimum furcsának, de inkább aránytalannak tűnik.
Ezt azonban valamennyire sikerül elfedni a különböző narancssárga színű elemekkel, amelyek meglehetősen harsányak. Ugyanakkor igenis jól adják vissza a fél évszázaddal ezelőtti kor esztétikáját. Talán ez az óra egyik hátránya is. Az eredeti modell egy teljesen más hangulatú korban született. Akkoriban egyetlen évtizeden belül jutottunk el az emberes űrrepüléstől a Holdra szállásig, a hatvanas évek volt a karórák aranykora és az első automata kronográf is az évtized végén mutatkozott be. A jövőbe vetett optimizmust jelenünkben különböző okokból aligha éljük át, így az óra hitelesség tekintetében kicsit hiányos.
Szintén ez mondható el az óra járástartalékáról. Csupán 50 óra, bár tény, hogy az Elite 670-es kaliber automata felhúzású, azaz óraforgatóval ez nem hátrány. Aki esetleg El Primeróra vágynak, annak ott a szintén retrós Defy Extreme Diver, ahol az extrém inkább az átmérőre vonatkozik (42,5 mm).
Dizájn szempontjából valóban nagyon hű utód az óra, még teljesen új, zárba integrált hosszabbítóval ellátott csat is jár hozzá, ám a 7400 frankos ár bizony nem kevés.